Kisebbségek kisebbsége. A magyarországi roma genderkonstrukció kirekesztettjeinek fenyegetett identitása és megküzdési stratégiái.
Abstract
Az identitás, énkép, önértelmezés kereteiként a szociális interakcionalista megközelítést és a szociális reprezentáció meta-elméletet veszem alapul, vagyis a roma identitást és a nemi identitást is társadalmi konstrukcióként gondolom el, melyben a külsőleg (többségi társadalom és hatalom) által megfogalmazott tartalmak és értékek visszahatnak az önértelmezésre, önbecsülésre. Ehhez társul a romákkal szembeni előítéletesség, a romák reprezentáltsága és a romákkal kapcsolatos reprezentációk minősége és mennyisége, tovább nehezítve az identifikációs lehetőségeket. Az identifikációs és társadalmi hátrányok halmozottságának jelenléte (etnikum, nem, szexuális orientáció) hívja elő az interszekcionizmus elméletét, amiben az inerkategorikus szemlélet – tehát a kategóriák tartalmát, értékét, a hozzájuk fűződő társadalmi attitűdök - mellett az intrakategórikus megközelítés – vagyis a marginalizálódott csoport saját élményeit, tapasztalatainak felmérése és megismerése – is fontos elemzési szempont volt a kutatások elkészítésénél.
A bemutatásra kerülő kutatások általános célja volt, hogy feltárja azokat a tartalmakat, amikben a nemi és etnikai identitás azonosulás és ellenazonosulás lehetőségei rejlenek, amelyek mentén az emberek önön magukról gondolkodni tudnak. A három egymásra épülő kutatásban olyan módszereket alkalmaztam, amelyek lehetővé teszik az egyre nehezebb téma feltárását. A téma nehézsége a vizsgált populáció feltételezett fenyegetettségének következménye. Az első vizsgálatban (N=288) egy roma és egy nem roma minta nemekről alkotott reprezentációi közti különbségeket szerettem volna megvizsgálni. Eltérő-e és miben a férfiről/nőről való gondolkodás etnikai kisebbség és többség között? E két csoporton belül nők és férfiak eltérően gondolkodnak-e önmaguk és a másik nemről? Eredményeink tükrében elmondható, van különbség a romák és a nem romák nemi-reprezentációjában, ám ez nem kizárólag kulturális alapokon nyugvó eltérés. A második vizsgálatban (N=43) magukat romának valló válaszadókkal készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, melynek főbb témái az előítélet és a gender kérdéskörét járták körül. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, milyen változások mentek végbe a generációk között egyes genderhez kapcsolódó értékek mentén, s ez milyen azonosulási nehézséggel járhat az érintettekben. Azt találtuk, hogy a mobilizáció és a továbbtanulás mindenképpen hat egyes genderrel kapcsolatos értékek megváltozására, amik befolyásolhatják a régi roma identitás-értelmezést, és azonosulási nehézségeket generálhatnak. Végül félig strukturált mélyinterjúkat készítettem (N=6) roma LMBTQ+ személyekkel, hogy közelebbről megismerjem az interszekcionális fenyegetett identitás szegmenseit, s azt, milyen lehetőségei vannak a pozitív önelfogadásnak, ezt mi hátráltatja, mi segíti.