Alkotmányjogi panasz a magyar alapjogvédelem rendszerében

Abstract

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény jelentős változásokat eredményezett az Alkotmánybíróság hatáskörében. E változások közül, alapjogvédelmi szempontból különös jelentőségű az alkotmányjogi panasz átalakítása, amellyel a jogalkotó részben új formát és tartalmat adott a jogintézménynek, valamint az alkotmányvédelem hazai rendszerének eddig nem ismert dimenzióját nyitotta meg. Az absztrakt utólagos normakontroll hatáskör actio popularis jellegének elhagyásával és a bírói döntések Alkotmánybíróság előtti megtámadhatóságának bevezetésével a testület működésében lényeges hangsúlyeltolódás következett be, amelyben a megújult alkotmányjogi panasz kiemelkedő helyet és szerepet kapott. Az elmúlt négy évben az alkotmányjogi panaszügyek – számukat tekintve – jelentős mértékben domináltak az alkotmánybírósági joggyakorlatban, a visszautasító végzések rendkívül nagy aránya azonban megkérdőjelezi, hogy a jogintézmény alkotmányos rendeltetésének megfelelően működik-e. Az értekezés alapvető célja, hogy a megújult alkotmányjogi panasz szabályozásából, valamint a szabályozásra épülő alkotmánybírósági joggyakorlatból eredő problémákat feltárja, és azokra olyan megoldásokat kínáljon, amelyek hasznosításával az alkotmányjogi panasz a jelenleginél hatékonyabb alapjogvédelmi eszközzé válhat. A kutatás újszerűsége az alkotmányjogi panasz funkcionálását jellemző kritikus elemek szintetizálásában, és azokat érdemben feloldani hivatott, de lege ferenda javaslatok megfogalmazásában jelölhető meg.