A. „A Kárpát-medence és az antik világ népeinek története, kultúrája és kapcsolataik az ókorban” Doktori Programhttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/143792024-02-17T18:17:08Z2024-02-17T18:17:08ZRedundancia és struktúra az asszír királyfeliratok hadjáratleírásaibanhttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/291782022-10-14T11:57:40Z2022-02-01T00:00:00ZRedundancia és struktúra az asszír királyfeliratok hadjáratleírásaiban
Az asszír királyfeliratok fölfedezésük óta ideális terepet biztosítottak a kutatók számára, hogy
rekonstruálják az ókori Kelet i.e. 2. és 1. évezredi politikatörténetét, illetve politikai földrajzát.
Nagy segítséget nyújtott ebben az, hogy a szövegek nem merültek ki az arcnélküli
ellenségábrázolásokban, mint ahogyan az korábbi akkád és sumer királyfeliratoknál
megfigyelhető volt, mert az események konkrétan megnevezett helyeken, konkrét ellenfelek
ellen zajlottak. Így a kutatás a 19. század közepi régészeti ásatásoktól kezdődően – amikortól
ezek a királyfeliratok felszínre kerültek – ezekre a konkrét elemekre fókuszált. Az az igény,
hogy minél több történeti információt lehessen kisajtolni a szövegekben szereplő változó
komponensekből (a megnevezett ellenfelekből és földrajzi helyekből), meggátolta a tudósokat
abban, hogy fölfigyeljenek a szövegben jelen levő ismétlődő komponensekre. Pedig az ókori
társadalmak – ahogy a legtöbb premodern társadalom – át voltak itatva a szemantikai jelek
folyamatos repetíciójával. Ezt elsősorban az oralitáshoz való közelség tette szükségessé.
Információk szóbeli társadalmakban csak az állandó ismétlés folyamán rögzülnek. Érdekes –
már-már paradox – módon ez a szóbeli irodalomra oly jellegzetes repetitív jelleg megjelenik az
adott társadalom írásos alkotásaiban is. Az oralitáshoz közel álló társadalmak írásos szövegeiket
a szóbeli irodalomra jellemző módon szervezik. A jelenség legismertebb példáit az asszír
királyfeliratokhoz térben és időben is közel álló bibliai ószövetségi könyvek nyújtják, de
számos egyéb ókori, és más premodern társadalomban is találkozhatunk vele.
2022-02-01T00:00:00ZA hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a Hettita Birodalombanhttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/182262019-07-01T10:24:14Z2019-04-09T00:00:00ZA hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a Hettita Birodalomban
Az ókor(i Kelet) nagy birodalmainak történetét fel lehet fogni úgy is, mint arra tett kísérlet(ek)et, hogy hatalmas, földrajzilag nem mindig összefüggő területeket politikailag megszervezzenek. Ebből a szempontból nézve, a keletkezésük és a belső felépítésük (és hanyatlásuk, majd bukásuk) is olyan kutatási téma, amely a mai napig foglalkoztatja az ókortudósokat, már csak azért is, mert a témának általános történeti relevanciája (és napi aktualitása) is van – a sikeresség vagy sikertelenség okának vagy okainak megragadása és felmutatása a történész fontos feladata. Hiszen az adott esetben erőszakkal megszerzett területeket sokkal ökonomikusabb erőszakszervezet (katonaság) állomásoztatása nélkül igazgatni, azok gazdasági erőforrásait jobban kiaknázni – ezért általános törekvésnek tekinthető a hatalom konszolidációja, a legitimitás megteremtése, sőt akár a közösségek kooperációs készségének és lojalitásának megnyerése. Ehhez azonban megfelelő szervezőmunkára és intézményrendszerre van szükség, aminek megteremtése minden államalakulatnak alapvető érdeke és célja, függetlenül attól, hogy a rendszer (eleinte) mennyire fejlett vagy kidolgozott. Az igazgatási rendszerek (akár összehasonlító célzatú) kutatása és leírása amellett, hogy az adott államalakulatról mond el sokat, arról is tanúságot tehet, hogy az állam az alattvalóinak viszonya a mindennapok során hogy alakult – szerencsés forráshelyzet esetén. Ezért az igazgatás fogalmát egyelőre tágan értelmezzük, és minden olyan cselekvési módot annak tekintünk, amit egy adott államalakulat az alattvalóival szemben foganatosít, akár az erőszak alkalmazását is ideértve.
2019-04-09T00:00:00ZKapcsolatrendszerek a Dunántúl őskorában – a vaskorhoz vezető úthttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/182252019-07-01T10:23:10Z2019-04-09T00:00:00ZKapcsolatrendszerek a Dunántúl őskorában – a vaskorhoz vezető út
A Kárpát-medence földrajzi helyzetéből adódóan mindig is összekötő kapocs volt
Közép-Európa északi és déli régiói között és meghatározott esetekben ugyanezt a szerepet
töltötte be kelet és nyugat között is. A Kárpátok és Alpok által közrefogott régió déli fele
szélesen nyitott a Mediterráneum irányába; ezzel egyszersmind, mint egy sapka, úgy fedi a
Balkán-félszigetet. A medence sajátos földrajzi zártsága a régészeti korszakokban végig
követhető. És éppen zártsága miatt lehet ma már nagyon jó eredményekkel meghatározni, ha
valami „idegen” elem jelenik meg az „őshonos” kultúrák között.
Disszertációm témájának a Sopron környéki kora vaskori halomsírokban előkerült
figurális díszítésű urnák motívumait választottam. Olyan „idegen” elem ez, olyan sokrétű
tartalmat hordoz, aminek megfejtéséhez nem elég, ha csak a kora vaskori viszonyokat
vizsgáljuk.
Az ábrázolások készítői/készítője olyan társadalomban élt(ek), aminek nagyon szoros
kapcsolatai voltak a megelőző korszak – általunk késő bronzkorinak titulált –
népével/népeivel. Ez a „tömb” – jelenlegi ismereteink szerint – a Kárpát-medence nyugati
fele, a Dunántúl és különösen az Alpok lábánál elterülő térség területét szállta meg, és valami
olyan kulturális (?) „különállást” élvezett, amit nem lehet pusztán a késő bronzkorból
levezetni. Annál sokkal mélyebbre kell ásni, míg végül el lehet jutni oda, ahonnan a kérdés
már nem csak egy-egy adott, általunk mesterségesen létrehozott régészeti csoportosulásról
szól, hanem olyan ősi, földrajzilag determinált régiók történetéről, amik fölismerésének
lehetősége először a történelem során a 21. század Európájában adott.
2019-04-09T00:00:00Z'Dignitas, Auctoritas, Maiestas és Potestas’ Pannoniábanhttp://pea.lib.pte.hu/handle/pea/173212018-10-19T20:21:37Z2018-04-24T00:00:00Z'Dignitas, Auctoritas, Maiestas és Potestas’ Pannoniában
Az egykori római provincia, Pannonia népességéről származó ismert adatokat több, máig alapvetőnek számító, ugyanakkor közel félszáz évvel ezelőtt napvilágot látott munka összegezte.1 Jelen dologozat korántsem kíván ezek helyébe lépni, hiszen inkább a tartomány társadalmát, mintsem népességét veszi górcső alá, illetőleg annak sem egészéről, hanem legszűkebb köréről, kizárólag az elképzelt társadalmi piramis csúcsát alkotó elitről szól, akik vagy az egyes közösségek vezetőiként, vagy társadalmi rangjukból s helyzetükből fakadóan jelentős befolyással bírtak. A dolgozat ennek megfelelően a róluk felelhető adatokat és azok elemzését tartalmazza, s ebből fakadóan egyfajta értékítéletként, nem átrajzolhatatlan határt is von a pannoniai társadalom rétegei közé.
Mindenekelőtt családomnak, szüleimnek, nagyszüleimnek tartozom köszönettel, akik már a kezdeti lépéseimtől fogva mindvégig feltétlenül támogattak, bátorításukon túl jelentős mértékben magukra vették a tanulmányaimmal járó anyagi terhet, hogy a tudományhoz e csekély hozzájárulás megvalósulhasson. Minthogy szóban nem tehetem, itt is különösen köszönöm apai nagyapám, Agócs Ferenc bizalmát, aki már nem olvashatta e sorokat.
Ugyancsak hálám illeti egykori évfolyamtársamat, doktorandusztársamat, Neményi Rékát, aki nálam nagyobb odafigyeléssel segédkezett a dolgozat hibáinak csökkentésében, s köszönetet mondok neki tanácsaiért, a dolgozatra fordított napjaiért.
Végül, de nem utolsó sorban, Dr. habil. Nagyernyei Szabó Ádámnak (Magyar Nemzeti Múzeum), aki 2012 és 2017 között, és Dr. habil. Grüll Tibornak, DSc. (Pécsi Tudományegyetem), aki 2017-től volt témavezetőm, is köszönetemet szeretném kifejezni, amiért magukra vették a konzultációk terhét, s iránymutatásukkal hozzájárultak a dolgozat elkészüléséhez.
2018-04-24T00:00:00Z