Első rész:

Bevezető:

Szakmai életem immár nagyobbik részét súlyosan, halmozottan sérült gyermekekkel és családjaikkal töltöttem. Tapasztalataimat róluk szereztem, tudásomat tőlük kaptam, s gyermekorvosként otthonosan olvadtam bele e gyakran fájdalmas anya-gyermek világba. Soha nem jutott volna magamtól eszembe, hogy az ellenkező oldalról kutassam a kérdést, nevezetesen azt, hogy mi történik akkor, ha az anyának van valamilyen fogyatékossága. Még akkor sem fordult efelé a figyelmem, amikor egyéb munkáim kapcsán már évek óta együtt dolgoztam olyan szülőkkel, akiknek életét valamilyen fogyatékosság nehezítette. Valójában egyikük keserű tapasztalatai döbbentettek rá, hogy speciális problémáik a többség számára nemcsak ismeretlenek, de elképzelhetetlenek is. S mivel senki nem tud ezekről, nincs is hova fordulniuk segítségért, tanácsért. "A mi anyaságunkat is akadálymentesíteni kellene!" - fakadt ki fiatal munkatársnőm, aki e szellemes gondolatával elindított a jelen kutatássorozathoz vezető úton. Köszönet érte. Az ő személyének is szerepe van abban, hogy ezen az úton első lépésként az anyáktól igyekeztem megtudni, mennyire érzik "akadálymentesnek" anyaságukat. Remélem, tapasztalataik megkönnyítik az utánuk következők útját.

A tanulmány két részből áll. Az első tartalmazza a kutatás testét adó interjúk elemzését, valamint a belőlük levonható következtetéseket. A második rész olyan egyetemi hallgatók, kezdő kutatók számára nyújthat segítséget, akik a kvalitatív kutatás módszerét szeretnék választani, a kívülálló érdeklődők részére pedig amolyan kapunyitó: betekintést enged a kutatás világába, megmutatja, hogyan is gondolkodik egy kutató, s milyen szabályok irányítják tevékenységét. A tudományos kutatás emlegetése azonban ne tévessze meg, és főleg ne riassza el az olvasót, hiszen ez a munka alapvetően mégsem több, mint megrendítő emberi történetek hódolatteli leírása.

Köszönetnyilvánítás:

Köszönetemet fejezem ki D. Cs. munkatársnőmnek, aki saját problémáján keresztül ráirányította figyelmemet erre a hazánkban elhanyagolt kérdésre. Ugyancsak köszönettel tartozom dr. Dévai Júliának a német nyelvű szakirodalom fordításáért, valamint dr. Sarkadi Annának a kvalitatív kutatás módszertani kérdéseinek tisztázásához nyújtott segítségéért.

Annika Áhmannak köszönöm, hogy megosztotta velem adatelemzési gyakorlatát, dr. Kádár Andrásnak pedig a jogi tanácsadást. A legmélyebb köszönet természetesen azokat a résztvevőket illeti, akik őszinteségükkel és a személyesség vállalásával hitelesítették munkámat.

Budapest, 2010. október 15.

Dr. Kálmán Zsófia