A hallás utáni (meg)értés fejlesztése az 5–7 éves óvodások körében dramatikus narratív konvenció használatával

Abstract

A disszertáció témája egyike azon nyelvtudományi és neveléstudományi témakörnek, amely hosszú évek óta foglalkoztatja a nyelvészetet és a pedagógiát. Az iskolakezdés előtt álló óvodások beszédértésének vizsgálata mostanra elsőrendű kérdéssé vált. A munkacsoport, amely a dolgozat gyakorlati hátterét és helyszínét biztosította, egy teljes nevelési éven keresztül vizsgálta az 5–7 éves gyermekek hangszintű, szószintű, mondatszintű, szövegszintű észlelésének fejlődését. A mérések közötti fejlesztést a kutatás sajátos (dramatikus) módszere tette játékossá a gyermekek számára. A kutatás során választ kerestünk arra, hogy a játékos mesélés módszerére támaszkodó dramatikus tevékenységek hogyan befolyásolják az iskolaérettség szakaszába lépő óvodáskorú gyermekek szövegszövegszintű hallás utáni megértésének minőségét. A vizsgálati kérdések elsősorban a módszer hatékonyságának mértékét, illetve a kognitív folyamatokkal összefüggő ok–okozati viszonyokat kívánták feltárni. A kapcsolódó hipotézisek elsősorban a narratív munkaformákat alkalmazó dramatikus interaktív módszer hatását vizsgálták a szövegértéshez kapcsolódó kérdéscsoportok segítségével. Másodsorban a fejlesztő módszer beszédészlelésre és beszédértésre, valamint a tanulásban kritikusnak számító alapkészségekre tett hatását elemzik. Vizsgálati terület: a hallás utáni szövegértés szó szerinti és tartalom szerinti értésének minőségi változása, középpontba helyezve a narratív konvenció drámajátékainak hallás utáni szövegértésre tett hatását. A valid adatok gyűjtése érdekében a hatásfokméréshez a kutatásmetodika trianguláció modelljét alkalmaztuk. Az említett modell olyan folyamatmérés, amelynek első két eleme (GMP–teszt résztettek, rövid DIFER–teszt) az állapotmérést segítette, a harmadik eleme pedig a szövegértés felmérést térképezte fel. A harmadik adatfelvevő eszköz egy saját kifejlesztésű kikérdező teszt volt, amely szorosan kapcsolódott a kutatás témájához és céljához. A kutatásban megjelenő, szintén saját kidolgozású játékos mesebemutatási módszer megnevezését – dramatikus interaktív mesélés –, valamint a mese-játék fogalmat egyéni (kutatói) megnevezéssel és tartalommal használtuk. A narratív munkaformák eredetileg nem képezik szerves részét a dramatikus interaktív mesélésnek, kiegészítő metódusként alkalmaztuk azokat a kísérletben. A dolgozat bemutatja a hallott szöveg megértésének fejlesztési folyamatát, amely egy 12 alkalomból álló 35 – 40 perces játékos mesetréning formájában zajlott. A kutatás anyanyelv-pedagógiai vonatkozású kísérleti része elsősorban az alkalmazott nyelvtudományt szolgálta. A meséket követő játékos szövegfeldolgozások alkalmazkodtak az aktuális szöveghez és követték a szakirodalmakban javasolt kérdéscsoportok beszélgetési módszerét (felidéző, véleménykérő, alkalmazó beszélgetést indító kérdések, gondolatbefejező beszélgetéseket indító és kitalálást indukáló kérdések). A kutatás ezen szakaszának elsődleges célja pszicholingvisztikai volt: a beszédpercepciós folyamat információfeldolgozási szakaszainak állapotjavítása, szókincsbővítés. Másodlagos célja az óvodai korosztályt érintő irodalmi nevelés mesebemutatási repertoárjának bővítése volt, drámapedagógia módszerrel. A kilenc hipotézis vizsgálata során szerzett nyelvtudományi tapasztalatok a dramatikus interaktív módszer hatékonyságát ellenőrizték a beszédpercepciós folyamatok, valamint a hallott szöveg megértés területén. A kimeneti mérések eredményeit különböző statisztikai próbák segítségével vetettük össze. Szignifikanciát a csoportok önfejlődése kapcsán volt lehetőségünk mérni. A kísérleti- és a kontrollcsoport teljesítményeit egymáshoz viszonyítva százalékos osztópontok segítségével hasonlítottuk össze. A dolgozat vizsgálati szakaszához tartozó gyakorlatorientált vizsgálat a nyelvi szocializáción kívül a mesében és játékban résztvevők nyelvi önfejlődést is elemezte. A A tapasztalatok megerősítették, hogy a szövegértés fejlesztésének témáját az óvodások körében sem kerülhetjük el. A mesék spontán gondolkodásfejlesztő hatása kiváló lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a kialakított mesehangulatban ne csak érzelmi nevelés, hanem beszédfejlesztés és értelmi fejlesztés is történjen.