Divatelmélet,dekonstrukció, teatralitás: kortárs divatperformanszok

Abstract

A divatkutatás olyan interdiszciplináris kutatási terep, amely erőteljesen érintkezik a színháztudománnyal, a filozófiával, az irodalomtudománnyal és a pszichoanalízissel. A disszertáció így arra tesz kísérletet, hogy ezen érintkezési pontok felől szóljon a divatkutatások egy szűkebb szeletéről, a kortárs divatperformanszok jelenségköréről és értelmezési lehetőségeiről. Ezen speciálisnak mondható, teatralitást működtető performanszok elsősorban a színháztudomány és a dekonstruktív performativitáselméletek keresztmetszetében helyezkednek el, hiszen a „divatot” nem egyszerűen bemutatják, hanem annak egyfajta kritikáját viszik színre. Az általam elemzett tervezői munkák és performanszok kiválasztásánál elsődleges szerepet játszott, hogy olyan dizájnerek műalkotásai kerülhessenek az olvasó látóterébe, amelyek a divatipar hagyományos logikájával szemben próbálnak színrevinni egy ellen-divatot, és/vagy egyenesen ellen-divatbemutatót, amelyben benne rejlik a kritikai reflexió egy adott társadalomra, korszakra, vagy épp technikára. A nemzetközi- és hazai divatkutatások tanulságai szerint ugyan leginkább Maison Martin Margiela, Rei Kawakubo és Hussain Chalayan tekinthetőek dekonstruktív dizájnereknek, ám Alexander McQueen kegyetlen (divat)színházként működő performanszai nem sokban különböznek tőlük, ahogy Király Tamás ruhaszínházi akciói, vagy Laurel Jay Carpenter rituális performanszai sem. Mindegyikben közös a kísérleti jelleg és a hagyományos divatipari struktúrákkal szembeni ellenérzés. A disszertáció, a dekonstruktív performativitás felől, rávilágít az új típusú performanszelméletek vakfoltjára is, s így határozottan nem Fischer-Lichte A performativitás esztétikája, (így tehát nem a jelenlét metafizikája) felől közelít a divatperformanszok jelenségkörének megértéséhez. A divatperformanszok esetében az alakító közeg is kiemelt jelentőséggel bír, így a disszertáció egyfelől tárgyalja a színház mint mediális közeg érintkezési terepét a divattal (a Baltazáréji álom és a Szalonklára című divatszínházi előadások), másfelől figyelemmel van a technomédiumok jelentőségére és alakító szerepére is, így a hologram-performanszokra és divatfilmekre, miközben a viszonylag újonnnan feltűnő digitális divat (fashion NFT) egy speciális esetére is kitér a Balmain divatház és a Mattel kollaborációját elemezve.