Egy lehetséges tervezési eszköz: az építészeti térsűrűség, és lehetséges alkalmazása

Abstract

A két terület határán zajló, egyszerre építészeti térelméleti és környezetpszichológiai kérdéseket feszegető kutatásom célja az építészeti térforma, téralak minőségének, emberekre gyakorolt hatásának valamelyest szélesebb felderítése, és láthatóvá tétele, általánosan használható törvényszerűségek, viselkedési mintázatok megfigyelése. A kutatásban mindkét terület – az építészet és a környezetpszichológia – eredményeit felhasználom, egyszerre támaszkodva Hajnóczi Gyula professzor eredményeire és környezetpszichológiai esettanulmányokra – s míg az előbbiek rendkívül inspiratívak, az eredmények rendszerbe a második területen illeszthetők. A létrehozott módszer elsősorban környezetpszichológiai eszközökkel validálható (amire jelen dolgozatban illetve korábbi publikációimban kísérletet is teszek), és remélhető, hogy a környezetpszichológiai diskurzusba bekerül, de lehetséges – távoli – felhasználási területe az építészet lehet – legyen szó magáról a tervezésről, vagy akár a tervezett alkotás interpretációjáról, elemzéséről, az építtetővel történő kommunikációról. Igen kívánatos lenne, ha a környezetpszichológia erre alkalmas eredményei az építészek számára grafikus, látványos, könnyen értelmezhető ábrák formájában alkalmazhatóvá válnának. E felé a rendkívül fontos, és nagyon távolinak tűnő cél felé az első kicsiny lépés lehet ez a kutatás. A kutatás legfontosabb elemeit már angol nyelven a nemzetközi szakirodalomban megjelentettem.