Terek, szerepek, határok - Tizenévesek médiahasználata és a médiaműveltség fejlesztése a késő modernitásban

Abstract

Az értekezés a 10-18 év közötti magyar fiatalok médiahasználatára és médiaműveltségük fejlesztésének aktuális jellemzőire fókuszál. A vizsgált korosztály médiafogyasztási sajátosságait és tartalomelőállítási gyakorlatait a részvételi kultúra elméletének segítségével tárja fel. Emellett annak a diskurzusnak a leírására tesz kísérletet, mely a tizenévesek médiához fűződő viszonya és a médiaműveltség-fejlesztése kapcsán az iskolákban kialakult. A média későmodernitásban betöltött szerepét a szerző elsősorban Roger Silverstone morális médiaértelmezésére, David Buckingham dinamikus médiaoktatási koncepciójára, illetve a Henry Jenkins kreatív részvételt előtérbe állító kompetenciafejlesztési elképzelése mentén értelmezi. Az iskolai médiaműveltség vizsgálata általános- és középiskolás tanárok körében végzett reprezentatív nagy mintás online kérdőív, illetve hét iskola szakmai dokumentumainak elemzésével történt. A tizenévesek médiahasználati gyakorlatainak vizsgálatára nyolc fókuszcsoportos beszélgetés alapján került sor. A részvételi kultúrához való viszony és a kreatív tartalomkészítői gyakorlatok leírása a vizsgált korosztály tagjai által létrehozott médiaszövegek elemzésével történt. A nagy mintás vizsgálat alapján a magyarországi tanárok felismerték a médiaműveltség fejlesztésének növekvő jelentőségét, mégsem alakult ki ennek komplex és általános módszertana. A dokumentumelemzés arra mutatott rá, hogy az iskolákban a kerettantervi előírások adaptálásán kívül alig sikerült egyedi megoldásokat kialakítani a későmodern médiakörnyezet jelentette kihívásokra. Az iskolák számára lényeges az iskola hagyományos funkcióinak megőrzése, a tudásátadás módja évtizedes mintákat követ. A tizenévesek elmondása alapján a médiahasználat sokféle módon ágyazódik be mindennapi életükbe és nem válik el élesen a nem mediatizált tevékenységeiktől. A médiahasználat három dimenziója, azaz a hasznosság, az élvezet, illetve az ideológiai szempontok különféle arányú mintázatai alapján a szerző öt eltérő médiahasználati attitűd-csoportba sorolta a fókuszcsoportok résztvevőit, így a generációs megközelítéseknél árnyaltabb képet rajzolt a vizsgált korosztály médiahasználatáról. A fiatalok által készített szövegek rendkívül mélyen és közvetlenül kapcsolódnak mindennapi élményeikhez. Az új média kínálta disztribúciós lehetőségek – függetlenül azok mértékétől – kiválóan alkalmasak a tapasztalatokhoz kötődő reflexiók interpretálására. Az értekezés konklúziója, hogy az iskolai fejlesztés módszereit a mindennapok tapasztalataihoz és médiahasználati praxisához kell igazítani. A fiatalok többsége azonban nincs birtokában annak a tudásnak, amellyel könnyedén minőségi, és a nyilvános térben publikálásra érdemes tartalmakat tudjon készíteni. Ahhoz, hogy a fiatalok megfelelő hangon és kellő hatékonysággal tudjanak véleményt nyilvánítani a későmodernitás médiaterében, komplex, tantárgyakon átívelő fejlesztési programra van szükség.