Óvodás korú gyermekek halálfogalmának fejlődése és sajátosságai a szülői magyarázatok és halálattitűdök tükrében
Abstract
Hazánkban az 1930-as évek óta nem született szisztematikus vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy normatív fejlődésű kisgyermekek milyen elképzelésekkel rendelkeznek az elmúlásról. Nagy Mária Ilona 1936-os kutatása piaget-iánus fogalmak mentén értelmezi a gyerekek vélekedéseit (Nagy, 1936), az utóbbi évtizedekben napvilágot látott eredmények szerint azonban a halálfogalom megértése sokkal korábbi fejlemény, mint azt a klasszikus piaget-i elmélet alapján várhatnánk. A legújabb vizsgálatok szerint pedig a gyermeki halálkoncepció korábban maradványjelenségeknek tartott elemei lehetnek egy magasabb fogalmi fejlődési szint jelei is (Harris, Koepke, Jackson, Borisova, Giménez, 2010, l. Harris, 2012).
Dolgozatomban 110 óvodás korú gyermek és 130, óvodás gyermeket nevelő szülő adatai alapján arra keresem a választ, hogy a magyar gyerekek halálfogalmának fejlődése mennyire felel meg a nemzetközi szakirodalomban leírt tipikus fejlődésmenetnek, és milyen hatással van erre a folyamatra a szülő halálattitűdje, a téma családon belüli megjelenése, illetve a szülő által nyújtott magyarázatok tartalma. A gyermekek által adott halálértelmezések és a szülők személyes halálfantáziáinak kategorizálása, illetve az elhunytnak tulajdonított mentális állapotok mintázata komoly érveket szolgáltat amellett, hogy a kettős – biológiai tényeket és lélek továbbélésének lehetőségét egyaránt magukba foglaló – koncepciók a korábbi elméletekkel szemben a halálfogalom egy viszonylag magas fejlődési fokának felelnek meg. A kapott eredmények arra is utalnak, hogy a halálfogalom fejlődése feltehetően a környezeti hatásoktól és az egyéb kognitív készségektől viszonylag független, univerzális folyamat. A szülők halálattitűdjének, illetve a gyermeknek adott magyarázatoknak a kapcsolata rávilágít továbbá a tabuképzés néhány fontos rizikófaktorára. Az eredmények néhány fontos gyakorlati következményének bemutatása mellett javaslatot teszek a jövőbeli vizsgálatok egy-két lehetséges irányára.