BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola
http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/14365
2024-03-28T16:41:21ZA Pécsi Tudományegyetem nemzetközi hallgatóinak kommunikációs hálózatai. A közösségi médiumok szerepe a nemzetközi hallgatók mindennapi életbeli eligazodásában
http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/44874
A Pécsi Tudományegyetem nemzetközi hallgatóinak kommunikációs hálózatai. A közösségi médiumok szerepe a nemzetközi hallgatók mindennapi életbeli eligazodásában
E dolgozat a nemzetközi hallgatók mindennapi életbeli nehézségeit és az ezek leküzdésére kidolgozott alkalmazkodási stratégiákat vizsgálja, különös tekintettel a 2020-as év elején elterjedő világjárvány időszakára, a diákok kommunikációs hálózatán és médiahasználatán keresztül.
A dolgozat középpontjában a következő kérdések állnak: megfigyelhetők-e csoportspecifikus stratégiák a nemzetközi hallgatók mindennapi médiahasználatában, és ha igen, mely funkciókat töltik be a (közösségi) médiumok e stratégiákban, különösen a megérkezést követő időszakban? Milyen akadályokkal, problémákkal szembesültek kifejezetten a nemzetközi hallgatók a világjárvány időszakában, és ezek megoldása során milyen szerepet töltöttek be a közösségi médiumok? Miként alakították a diákok a média használatát a világjárvány terjedésének lassítása érdekében bevezetett online oktatás során? Milyen párhuzamok és különbségek figyelhetőek meg a diákok alulról szerveződő, valamint az egyetem által koordinált kommunikációs hálózatai és médiahasználata között? Miben segíti, valamint akadályozza ez az intézmény és diákjai kommunikációját?
A nemzetközi hallgatók médiahasználatának vizsgálatához értelmezési keretként olyan elméleti megközelítéseket hívok segítségül, melyek a (közösségi) médiumokat nem önállóan, hanem más médiumokkal együtt, egy polimediális (Miller-Madianou 2012) környezetben különböző társadalmi szerepek kulisszájaként (Goffman 2002), az otthon megteremtésére szolgáló eszközként (Morley 2003) értelmezik.
Metaforikus nyelvhasználat a magyart mint idegen nyelvet tanuló, B1 szintű japán anyanyelvű egyetemi hallgatók köztes nyelvében – írott produktumaik alapján. Az eredmények felhasználási lehetőségei a magyar mint idegen nyelv oktatásában
http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/44428
Metaforikus nyelvhasználat a magyart mint idegen nyelvet tanuló, B1 szintű japán anyanyelvű egyetemi hallgatók köztes nyelvében – írott produktumaik alapján. Az eredmények felhasználási lehetőségei a magyar mint idegen nyelv oktatásában
A disszertáció témája a metaforikus kifejezések idegen nyelvi elsajátítása a Közös Európai Referenciakeret (KER) szerinti B1 nyelvi szinten lévő, japán anyanyelvű magyart mint idegen nyelvet tanuló egyetemi hallgatók köztes nyelvi jelenségei alapján.
A metaforák és a disszertáció központi témáját alkotó metaforikus kifejezések nem pusztán egy nyelv lexikájának részét képezik, hanem a nyelv minden szintjét áthatják, ez pedig szükségessé teszi azt, hogy az idegennyelv-tanítás részét képezzék. A nyelv metaforái számos funkciót betöltenek a kommunikációban: érzelmeket fejeznek ki, segítik a reflektálást szavakkal nehezen megfogalmazható folyamatokra, fokozzák a diskurzus egy-egy szakaszának kifejező erejét, hozzájárulnak a diskurzus strukturálásához stb. A metaforák és egyéb frazeológiai egységek szintén megkönnyítik a társas interakciót, elősegítik a szövegkoherenciát, és reflektálnak az emberi gondolkodás alapvető mintáira. A metaforikus kifejezések arról is információval szolgálnak, hogy egy adott nyelv beszélői közössége hogyan konceptualizálja az őt körülvevő világot, ezért azok nemcsak lexikai (és grammatikai), hanem esztétikai és kulturális és társadalmi információt is hordoznak. Az idegennyelv-oktatásban fontosságuk ellenére nem helyeződik megfelelő hangsúly a metaforikus kifejezések tanítására és a szakirodalom is keveset foglalkozik a metaforikus kifejezések köztes nyelvi megjelenésével.
A disszertáció empirikus kutatása két szempontból – a nyelvtanuló és az anyanyelvi beszélő perspektívájából – vizsgálja meg, hogy mely szempontokat szükséges figyelembe venni a metaforikus kifejezések idegen nyelvi órai keretek között történő oktatása során. A nyelvtanulók írásbeli produktumaikban detektálható metaforikus kifejezések – tanórán specifikusan tanult, AZ ÉLET EGY UTAZÁS fogalmi metaforához tartozóké és az önállóan használtaké – hibaelemzése egyrészt árnyalja a metaforikus kifejezések idegennyelvi elsajátításáról kialakult képet, másrészt pedig lehetséges kulcsot nyújt a metaforikus kifejezések tanításának metodológiájához. Az anyanyelvi beszélőknek a nyelvtanulók metaforahasználatával kapcsolatos attítűdjeit felderíteni kívánó kérdőíves vizsgálat eredményei rávilágítanak arra, hogy az anyanyelvi beszélők milyen jellegű – a metaforahasználatban ejtett – hibákat tartanak még elfogadhatónak, és hogy milyen módon vélekednek a nyelvtanulók által használt metaforákról.
A disszertáció kutatási eredményeiből a B1 szintű japán anyanyelvű magyart mint idegen nyelvet tanuló diákok metafora-használatának tekintetében levonható egyik következtetés, hogy a metaforák nyelvi és fogalmi hibákat egyformán tartalmaznak. AZ ÉLET EGY UTAZÁS és az önállóan használt metaforák vizsgálata arra mutat rá, hogy nyelvi szempontból a morfológiai és a morfoszintaktikai szint jelenti a japán anyanyelvű magyart mint idegen nyelvet tanulók számára a legnagyobb kihívást. A két szint hibái között vannak olyanok, amelyek specifikusan a japán nyelvtanulói csoporttal hozhatók kapcsolatba (pl. a múlt idő egyeztetésének hibája), de olyanok is előfordulnak, amelyek más koordinátákkal rendelkező nyelvtanulói csoportok számára is gondot jelenthetnek célnyelvi transzfer jellegük miatt (pl. a definitív és indefinitív ragozás nem célnyelvinek megfelelő használata vagy a genitivusi vonzat hibái). A kutatás eredményei alapján szintén elmondható, hogy a kifejezések elsajátításának kezdetekor a nyelvtanulók elszigetelt elemként kezelik azokat, és nem képesek rugalmasan beilleszteni a nyelvtani kontextusba. Ez egy köztes nyelvi lépés, így várható, hogy az elsajátítás folyamán a köztes nyelvi forma egyre közelebb kerül a célnyelvihez. A két metaforacsoport nyelvi és fogalmi hibáinak összehasonlítása megengedi azt a – még specifikus kutatásokkal alátámasztásra szoruló – feltételezést is, hogy a metaforikus kifejezések fókuszált, tanórai keretek között történő elsajátítása mind a nyelvi, mind pedig a fogalmi használatra pozitívan hat. A nyelvi és fogalmi helyesség tekintetében az önállóan használt metaforák csoportja messze elmaradt AZ ÉLET EGY UTAZÁS fogalmi metaforáéitól.
Az anyanyelvi beszélők magyart mint idegen nyelvet tanulók metafora-használatban elkövetett hibáival kapcsolatos attitudök vizsgálatára egy háromrészes kérdőív segítségével került sor. A kérdőív teljességéből két fő általános konklúzió vonható volt le. Az egyik, hogy a metaforák használatának értékelése az anyanyelvi beszélő szubjektív beállítottságától függ; a másik pedig hogy a metaforikus kifejezések rendkívül hibaérzékenyek, még egy apró hiba is negatív reakciót válthat ki az anyanyelvi beszélőből. Megfigyelhető volt, hogy a nem súlyos fogalmi és a metaforikus kifejezésben ejtett, de a megértést nem befolyásoló nyelvi hibákat az anyanyelvi beszélők nem értékelték negatívan, ugyanakkor a metaforikus kifejezésen kívüli nyelvi deviancia igazán zavarónak bizonyult számukra. A fogalmi és nyelvi hibák megítélése nagy mértékben függött súlyosságuk fokától, vagyis attól, hogy mennyire befolyásolták negatívan a kommunikációt. Úgy tűnik tehát, hogy az anyanyelvi beszélő a kommunikáció szempontjából az egyszerűséget, a világosságot és az egyértelműséget preferálja.
Az empirikus kutatás alapján az az általános következtetés vonható le, hogy a metaforikus kifejezések tanítása fontos a magyar mint idegen nyelvi órán, és az anyanyelvi beszélők is pozitívan értékelik azok használatát, amennyiben nem okoznak fennakadást a kommunikációban. Tanórán tehát mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a metaforikus kifejezések nagyon hibaérzékeny jelenségnek bizonyulnak. A nyelvoktatásra nézve ez azt jelenti, hogy a metaforikus kifejezések tanításától nem kell visszariadni, de a tanítás folyamán a nyelvtanuló nyelvtani ismereteinek és absztraháló képességének megfelelőeket kell bevezetni. Emellett arra is törekedni kell, hogy a nyelvtanulók legalább a megértést megakadályozó hibákat (alany-állítmány, birtokos, részeshatározó, igeidő stb. egyeztetése) ne kövessék el a célnyelvi produkció folyamán.
A méltányosság nyomában: A nemek szempontjából eltérő itemműködés (DIF) vizsgálata német nyelvi ECL beszéd- és szövegértés feladatokban
http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/44412
A méltányosság nyomában: A nemek szempontjából eltérő itemműködés (DIF) vizsgálata német nyelvi ECL beszéd- és szövegértés feladatokban
Doktori értekezésem központi témája a beszéd- és szövegértés nyelvvizsgafeladatok érvényessége, megbízhatósága és méltányossága. Célom olyan kvantitatív és kvalitatív minőségbiztosítási módszerek bemutatása és olyan kvalitatív módszerek kifejlesztése, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vizsgázók nemüktől, koruktól, anyanyelvüktől és származásuktól függetlenül egyenlő eséllyel vegyenek részt a nyelvvizsgán.
Jelen értekezés a 2018 és 2019-es években felhasznált német nyelvű B2 szintű feladatsorokra koncentrál, a megnevezett időszakban a teljes vizsgázói létszám itemszintű eredményeit dolgozza fel. Az értekezés célja egyrészt annak felderítése, hogy az ECL beszéd- és szövegértés vizsgafeladatok tartalmaznak-e olyan itemeket, amelyek megoldásában szignifikáns különbség mutatkozik a különböző nemű vizsgázói csoportok között, és ezáltal hátrányba vagy előnybe helyezik valamelyik csoportot. Másrészt az értekezés az eltérő itemműködés okait kívánja feltárni azáltal, hogy vizsgálja az adatokban található esetleges rendszeres mintázatokat, illetve felderíti, hogy a vizsgált itemek valóban előnyben vagy hátrányban részesítik-e a vizsgált nemi csoportok valamelyikét, ezáltal torzítva az eredményeket.
A kutatás kevert módszertanú, a kvantitatív kutatás a klasszikus és a probabilisztikus tesztelmélet segítségével feltárja az esetleges mérési hibákat, a kvalitatív módszerek célja pedig az eltérő itemműködés és az esetleges torzítások okainak feltárása, és olyan eljárásmódok kidolgozása, melyek a torzítás kiküszöbölésére alkalmasak. A Rasch-alapú DIF-elemzés összesen 13 beszéd- és 17 szövegértés item esetén tárt fel eltérő itemműködést, vagyis a beszédértés itemek 6,5%-a, a szövegértés itemek 8,5 %-a bizonyult DIF-nek. Az érintett itemek tartalomelemzésére kérdőíves módszer és mélyinterjúk segítségével került sor.
A kutatás eredményeként beigazolódik a hipotézis miszerint az ECL B2-es szintű német nyelvi beszéd- és szövegértés feladatokban az éles vizsgát megelőző és azt követő minőségbiztosítási eljárások sokfélesége miatt csak korlátozott számú, a nemek szempontjából eltérő működést mutató item található, a DIF-itemek jelenléte azonban nem okoz szignifikáns különbséget a férfi és női vizsgázók feladatszintű teljesítményében. Az eredmények alapján a feladatok tehát valóban tartalmaznak DIF-itemeket, melyek megoldásában szignifikáns különbség mutatkozik a nők és a férfiak csoportja között, de a tapasztalt különbségek nem magas arányúak, és nem befolyásolják érdemi módon az eredményt, mivel a két vizsgázói csoport feladatszintű teljesítményében nem mutatkozik szignifikáns különbség. A tartalomelemzés alapján mindössze két beszédértés item esetén észlelhető torzítás. Az elemzés ugyanis ezen itemek esetén feltárta, hogy az itemek a szöveg ismerete nélkül is megválaszolhatóak, a kérdéseket a férfi vizsgázók pedig vélhetően a témával kapcsolatos háttértudásuk segítségével válaszolták meg. A többi vizsgált beszéd- és szövegértés item esetén az item nehézségét a lexikai hiányosságok, a szöveg értelmezésének nehézségei, a kulcsszavak figyelmen kívül hagyása, valamint a szöveg komplexitása okozta, és nem a nemek közötti különbségek. Az eredmények alapján nincs empirikus bizonyíték arra, hogy bármelyik itemtípus vagy az item más jellemzője szisztematikusan előnyös vagy hátrányos helyzetbe hozná valamelyik vizsgázói csoportot, és ezáltal veszélyeztetné a vizsga érvényességét és megbízhatóságát. A vizsgált DIF-itemek struktúrája terén azonban tapasztalhatóak szisztematikus mintázatok. E mintázatok figyelembevételével a kutatás eredményeként egy modellt hoztam létre, amely a tesztírás szakaszában alkalmazható és hozzájárulhat a nemek, életkor, nemzetiség és kulturális háttér szempontjából torzításmentes tesztek készítéséhez.
Kultúraközvetítés a Bűn és bűnhődés magyar fordításaiban
http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/44411
Kultúraközvetítés a Bűn és bűnhődés magyar fordításaiban
A műfordításban, a szakfordítástól eltérően, jelentős szerepet játszik az irodalmi művek kulturális háttere. A fordítónak nem csak a nyelvi közvetítés a feladata, hanem érzékeltetnie kell a forrásnyelvi kultúra különbözőségét, sajátszerűségét is (vö. Szegedy-Maszák 1998: 64).
A fordítástudományban a 90-es évek végén merült fel az interkulturális fordítás szükségessége. Ez az irányvonal a kulturális különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, nem az egyetemlegességére. Arról, hogy meg kell-e őrizni a célnyelvi szövegben a forrásnyelvi szöveg idegenszerűségét, igencsak megoszlanak a kutatói vélemények, és különösen igaz ez napjaink fordítói gyakorlatában. Míg korábbi századokban – a bibliafordítást kivéve – erőteljesen honosítottak a fordítók, az utóbbi évtizedekben sokan azt hangsúlyozzák, hogy a fordítás akkor adekvát a forrásművel, ha megőrzi annak eredetiségét, idegenszerűségét is. Kulcsár-Szabó Ernő a műfordítás és intertextuális alakzataival foglalkozó egyik tanulmányában a fordítói viselkedésről szóló leírását tekinthetjük az interkulturális fordítási technikák alkalmazására irányuló törekvésnek is:
[…] „az eredeti és a fordítás sohasem ad teljes megfelelést, de éppen ott, ahol ez a megfelelés lehetetlen és bekövetkezik az idegenség tapasztalata, ott olvasható le a fordítónak a saját nyelven végzett kreatív munkája.” (Kulcsár-Szabó 1999: 2, idézi Lőrincz 2007: 33)
Vagyis az idegen elemeket úgy lehet és kell megismertetni a célnyelvi olvasókkal, hogy a fordító ne a saját kultúrájának elemeihez hasonlítsa, ne azzal helyettesítse be a forrásnyelvi elemeket, hisz ezzel éppen kolorit-törlést ér el.
Az irodalmi művek kulturális hátterét jelentős mértékben a reáliák határozzák meg. A reáliák fordításában is alapvetően két megközelítés létezik, a honosítás és az idegenítés. Nida dinamikus ekvivalencia felfogása szerint (1964) a fordítás során az azonos olvasói reakció kiváltása a cél, vagyis a célnyelvi szöveg az olvasóból megközelítőleg azonos hatást váltson ki a forrásnyelvi olvasóéval. Ez egyrészt nem valósítható meg, másrészt a fordításnak éppen a kultúraközvetítés a célja, hogy az olvasó érzékelje a különbséget. Azonos olvasói reakció eléréséről leginkább műszaki, hivatalos, szakmai, tudományos tartalmú szövegek fordítása esetén beszélhetünk, amelyekben a kulturális háttér nem játszik szerepet.
Értekezésem egy másik felfogást követ, miszerint a kulturális tartalom markáns közvetítése érdekében az eltérő olvasói reakció elve követendő. Nézőpontunk szerint különösen a szépirodalmi alkotások fordításakor a kultúraspecifikus tartalom célnyelvre történő átültetése során az olvasói befogadásnak az „egzotikus, idegen” komponens mentén kell megvalósulnia, ami semmiképpen nem egyeztethető össze az azonos olvasói reakció elvével, mi több, az eltérő olvasói reakció követelményét hangsúlyozza (Lendvai 2015). Lendvai felfogása inkább Venuti (1995) felfogásának felel meg, aki az idegenítő fordítást tartja üdvözítőnek.
Értekezésemben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének három magyar fordításában vizsgálom a reáliák és a kultúraspecifikus tartalom fordítását. Az elemzésben arra keresem a választ, hogy milyen fordítói megoldások segítségével ültetik át a reáliákat és a kulturális tartalmat a fordítók az egyes célnyelvi szövegvariánsokban, és hogy mennyire segítették elő a fordítások a kultúraközvetítést, mi az, amit a fordítók „átmentettek” a célnyelvi szövegbe, mi az, ami veszendőbe ment.
Azt vizsgálom, hogy az eredeti orosz szövegből kigyűjtött 184 reáliát hogyan adták vissza az 1970 után keletkezett magyar fordítások. A reáliákat a Vlahov&Florin (1980)-féle tipológia szerint osztályoztam; a kategóriákat a szövegben feltárt reáliák ismeretében továbbiakkal bővítettem.
A Bűn és bűnhődés első magyar fordítása Raszkolnyikov címmel látott napvilágot 1888-ban, a kárpátaljai ruszin származású Szabó Endre (1849–1924) fordításában, aki fordított németből, franciából, de a legtöbbet orosz nyelvből. A következő fordítás mintegy fél évszázadot váratott magára, a Görög Imre-féle változat az 1930-as években jelent meg a Filléres Klasszikus regények sorozat részeként az Est-Pesti Napló hasábjain. Ezt követte Benamy Sándor az Epocha gondozásában 1942-ben kiadott változata, Bűn és bűnhődés. Raszkolnyikov címmel.
Mindannyiunk számára az 1970-es Görög Imre–G. Beke Margit műfordító páros által átdolgozott kiadás tette ismertté a regényt és Dosztojevszkijt, ez a verzió került be a középiskolák tanmenetébe is, a Magyar-Helikon Európa kiadó megjelentetésében. Ez a verzió időtállónak bizonyult, ugyanakkor 2004-ben ismét napvilágot látott a regény egy még újabb változata, Vári Erzsébet fordításában, a Jelenkor kiadó gondozásában. Hosszas kiadói huzavonát követően 2015-ben a Syllabux Kiadónál jelent meg a Bűn és bűnhődés legújabb, jelenkori fordítása Soproni András tollából.
Szabó Endre fordítását értekezésemben nem elemeztem. Ez a fordítás az akkori fordítási normáknak megfelelően honosító jellegű, ami leginkább a nevek fordításában mutatkozik meg. Ilyen neveket olvashatunk benne: Dosztojevszkij Mihajlovics Tódor, Luzsin Petrovics Péter, Marmeladova Szemjonovna Zsófia. Természetesen ez a honosítás és idegenítés keverése, hiszen a magyar szórend és a magyarra fordított keresztnevek mellett a vezetéknevek és az atyai nevek változatlanul maradnak.
Görög Imre és G. Berke Margit fordításában viszonylag sok a közvetlen átvétellel fordított reália: Pjáty Uglov, bátyuska, Dirka fedélzetmester, a „Vek” botrányos eljárása, raszkolnyik, begun, továbbá előfordul közmondások szó szerint fordítása, például Aki két nyulat hajt, egyet sem fog, illetve száz nyúlból se lesz ló.
Vári Erzsébet és Soproni András fordítása a neveket a mai fordítási normáknak megfelelően természetesen nem fordítja. Vári fordítása többször alkalmaz idegenítő eljárásokat, például átveszi a Gosztyinij Dvor, scsi, versok, pud, százseny, verszta, Petruska, Vek, raszkolnyik, begun, sztarec szavakat, továbbá nála is előfordul a közmondások szó szerint fordítása.
Soproni fordítása tűnik a leghonosítóbbnak. Több esetben használ ugyan közvetlen átvételt, de nincs rá példa, hogy olyan esetben venne át eredeti megnevezést, amelyben a másik kettő nem. A közmondásokat ő is szó szerint fordítja.
Bár a közvetlen átvétel nem az egyetlen idegenítő eljárás, ezek az adatok jelzik, hogy a fordítók közül Vári Erzsébet az, aki a leginkább törekedett az idegen színezet és kulturális üzenet átültetésére. Nála a honosító megoldások mellett jóval több esetben látunk idegenítő fordítói megoldásokat is (közvetlen átvétel transzkripció útján, kommentár, lábjegyzet stb.). Soproni András és a Görög–Beke fordítópáros inkább a honosító jellegű megoldásokat részesítette előnyben, náluk a leggyakrabban az általánosítás, a teljes átalakítás, a kihagyás és a behelyettesítés figyelhető meg. Ők figyelembe vették az olvasók befogadói kapacitását, egy könnyedebb, viszonylag gördülékenyen olvasható szöveget hoztak létre.